Dr. Deák Jenő

Dr. Deák Jenő 1867-ben született Magyarkanizsán, Bács megyében. Középiskolai tanulmányait Szabadkán, orvosi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1893-ban avatták doktorrá. Orvosi működését a Szent István kórházban kezdte, majd magánpraxist folytatott Budapesten. 1879-tól Badacsonyban volt körorvos 1900. december 10-ig, amikor Zala vármegye főispánja, a Tapolca járás tisztiorvosává nevezték ki.
Dr. Deák Jenő fiatalos lendülettel kezébe vette a közegészségügy irányítását, megnyerő egyénisége csakhamar a tapolcai kórházügy lelke lett.

A kórház létesítésének gondolata 1867. január 2-i városi képvisletőtestületi ülésen vetődött fel először, amikor a jegyző indítványozta, hogy a "helybéli magtár, járási költségeken szerezze meg a város és az Járási Ápolda és Kórház cím alatt a szenvedő közönségnek átalakításra ajánlja." A tanács az indítványt örömmel fogadta és elhatározta még azon év márciusára a járásbeli értelmiséget összehívni további megbeszélés végett. Sajnos az elkövetkező évtizedek súlyos gazdasági válságai miatt az induló tőke nehezen gyűlt össze. 1908-ban alakult meg a "Tapolca és Vidéke Kórházegyesület" mely sokoldalú tevékenységével, rendezvényeivel szerzett bevételével jelentős pénz összegeket gyűjtött.

1910-ben Deák Jenő vármegyei társadalombiztosítási főorvos lett.

1911-ben a képviselőtestület a község tulajdonát képező "seprőszárító" helyet jelölte ki a kórházépítés helyéül. A következő évben megérkező államsegély folyósításával elkezdődhetett a 40 ágyas kórház építése. Kezdetekben a Pauli Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővéreket alkalmazták ápolónőkként, a lakossági óhajra "Erzsébet Kórháznak" nevezett intézménybe.

Az Erzsébet-Kórház első igazgatójának 1914-ben dr. Deák Jenőt nevezték ki. A kórház működésének kezdeti éveiben, a Vöröskereszt Egylet az első világháború harctéri sebesültjeinek ápolását végezte 1918-ig, amikor a polgári betegek rendelkezésére állt. "A háború után felismerve a lehetőségeket, fáradságot nem ismerő utánajárással egymás után hozta létre a tüdőbeteg-gondozót, szülőotthont, egészségházat, anya- és csecsemővédelmi intézetet, amelyeknek áldásos működését szemeink előtt látjuk. A kórház vezetése alatt felszerelésben és működésben olyan színvonalra emelkedett, ami hasonló mértékkel egyenesen ritkaság számba megy." - írta róla egyik méltatója.
1928-ban vonult nyugdíjba, egészségügyi tanácsosi kinevezéssel. E rövid pályakép mögött sok-sok áldozatos munka és a tapolcai kórházért folytatott hosszú és eredményes küzdelem áll. Kortársai is elismerték emberi nagyságát és szakmai kiválóságát. Mindmáig ő az egyetlen tapolcai, akinek még életében emlékművet emeltek. 1930 szeptemberében dr. Deák Jenőt három évtizedes tapolcai orvosi működésének tiszteletére nagyszabású ünneplésben részesítették. A kórházi főépület előtti parkrészben bazalt alapú, Zsolnai-majolika díszítésű díszpadot készítettek, amelyen márványlapon helyezték el Csiszár Imre veszprémi szobrászművész Deák Jenőt ábrázoló bronzplakettjét.

"Dr. Deák Jenő egészségi tanácsos, kórház igazgató-főorvos, ny. járási tisztiorvos, tb. megyei tisztifőorvos, 30 éves tapolcai áldásos orvosi működésének emlékére emelte ezt a művet Tapolca és vidéke hálás közönsége az aranyszívű ember és kórházteremtő soha el nem múló érdemeinek megörökítésére."

Az emlékmű leleplezésekor beszédet mondott többek között a Zala vármegye főügyésze, az Orvosszövetség nevében dr. Jancsó Benedek megyei kórházigazgató is.

Egy évvel később - 65 éves korában - 1934. december 23-án hunyt el.