A tapolcai Kórház Gyógybarlangjáról
A városi kórház alatt lévő tágas barlangrendszert 1925-ben került feltárásra az egyik pavilon alapozása során. 1937-38-ban elvégezték a barlang teljes feltárását és óvóhellyé történő kialakítását. A II. világháború alatt a barlangban tartózkodó betegek és orvosok a légúti betegek állapotának jelentős javulását tapasztalták. A 15 m mélységben lévő barlang, 2000 m2 egyenetlen alapterületű, 4000 m3 légterű, 340 m hosszúságú úton járható be. A DOTE Gyógyszertani Intézete már 1958-ban végzett levegővizsgálatokat, és ennek eredményeképpen megállapította, hogy a külszíni levegőben lévő kóros anyagok nem mutathatók ki a barlang légterében, és ennek tulajdonítható, hogy az itt tartózkodóknál az asthmás tünetek enyhülése, visszafejlődése. 1981-ben az Országos Gyógyhelyi-és Gyógyfürdőügyi Igazgatóság (OGYFI) a 90/GYF/1981 (V/2.) számon gyógybarlanggá nyivánította.
A barlang klimatikus jellemzői:
- A hűvös barlangok közé tartozik. Hőmérséklete stabil (12 – 13 C), ismételt monitorozások igazolták, hogy az ingadozás éves szinten sem haladja mag az 1 Celsius fokot.
- A levegő a kültéri légszennyeződéstől mentes, Por, kipufogó gázok, ólom, más korpuszkuláris szennyezés nem mutatható ki benne. Pollen, allergének, toxikus és irritáló anyagok szintén nem találhatók a barlang levegőjében.
- A páratartalom magas; 95-98%. A nedvesség finom aerosol formájában található.
- Ez a természetes aerosol különböző ionokat tartalmaz oldott formában: Ca++ 113,2 mg/l , Mg++ 3,9 mg/l.
- A kültéri levegőhöz képest magasabb széndioxid tartalom (a barlangi széndioxid szint közel másfél-kétszerese a külső levegő széndioxid tartalmának).
- Légnyomás: 750 – 778 Hgmm
- A légköri frontok, elektromágneses és barometrikus változások nem érvényesülnek. Ezért beszélhetünk nyugalmi klímáról.
- Érzékelhető vízszintes levegő mozgás (szél) nincs. Légáramlás a barlang labirintus jellegű folyosóin alig érezhető. A lamináris áramló levegő sebessége 0,04-0,08 m/s.
- A barlanglevegő baktérium és vírus mentes (steril).
A fentiekből következnek a barlangterápia során észlelt eredmények:
- Az állandó hőmérsékletű, hűvös, magas páratartalmú levegőn való napi 3 – 4 óra tartózkodás, az itt végzett légzőtorna és fizikai tréning edző hatású és preventív a későbbi légúti infekciók és hurutos tünetek tekintetében. A barlangkúra után csökken az exacerbációk száma.
- A külső légköri levegőhöz képest magasabb széndioxid koncentráció bioklimatológiai szerepe abban nyilvánul meg, hogy növeli a légzés intenzitását és mélységét, továbbá simaizom görcsoldó hatású.
- A magas páratartalmú levegő inhalálása mucolyticus hatású, elősegíti az expectorációt. Az aerosol formájában a hörgőkbe jutó Ca++ csökkenti a nyálkahártya gyulladását, és antiallergiás hatású.
- A levegő por, pollen és egyéb allergén mentessége az asthmásoknak csökkenti a rohamok gyakoriságát.
- A barlangi klíma segít helyreállítania a felborult biológiai ritmust, és a neuroendokrin szabályozást. Segít a vegetatív idegrendszer tónusának és az immun státus egyensúlyának megteremtésében.
- A barlangkezelés legcélszerűbb alkalmazása az, hogyha a klímaterápiát a komplex légzésrehabilitáció részeként, egyéb légzésterápiás technikákákkal (expectoráció, légzőtorna, állóképességi tréning, kerékpár tréning, relaxáció, diéta stb.) kombinálva építjük be a krónikus légzési betegek kezelésébe.
Noha az utóbbi másfél évtizedben egyértelművé vált, hogy a légzésrehabilitáció, így a speleoterápia eredményességét az életminőség tesztekkel, a fizikai terhelhetőség változásával, spiroergometriával, az exacerbációk és a kórházi ápolási napok számának változásával, a gyógyszerigény alakulásával, stb. tudjuk jellemezni, - mégis újra meg újra megnézzük a légzésfunkciós adatok alakulását a kezelések kapcsán.
A betegek felvétele tüdőgyógyász szakorvos (Tüdőgondozó) javaslata, illetve beutalása alapján történik. Ez azért szükséges, mert a kezelőorvos ismeri a barlangterápia javallatait és a kontraindikációt is. Ő tudja megítélni, hogy a betegnek az aktuális állapotában ez a kezelés segíthet-e.
A betegfelvétel időpontját igyekszünk az igényekhez igazítani. A döntésről, és a kezeléssel kapcsolatos tudnivalókról a beteget írásban tájékoztatjuk.
A kezelés időtartama általában 3 - 6 hét, a beteg állapotától, a javulás mértékétől, stb függően.
A kezelés kezdetén orvosi vizsgálat történik, illetve az általános állapot felmérése (6 perces járásteszt, életminőség kérdőív, Beck teszt kitöltése). Távozás előtt ezek megismétlésével igyekszünk információt szerezni a javulás, illetve az állapotváltozás mértékéről.
A kezelést az OEP finanszírozza, a betegeknek ezért nem kell térítést fizetni. Távozáskor, - mint minden egyéb kórházi kezelés során, - táppénzhez szükséges igazolást, illetve zárójelentést adunk.